Nyugdíjasok Weboldala


A tartalomhoz

Főmenü:


2. Hírlevél

2015 Archiv > Hírlevél '15.

Budapesti kirándulás 2015. március 29.

Éves Munkatervünknek megfelelően március utolsó napjainak egyikén reggel elindultunk a főváros felé. Nagy volt bennünk a várakozás, hiszen olyan helyre készültünk, amely Európában egyedülálló. A Budai Vár mélyén fekszik és 2002-ig szigorúan titkos légókórház és atombunker volt. A rövid filmes történeti bemutatás után elindultunk a múltba, a csodák és szörnyűségek felé. Megrázó élmény volt a viasz figurákkal felelevenített ápolás, emberfeletti segíteni akarás. A második világháborúban és 1956-ban is itt dolgoztak orvosok ápoló személyzet megfeszített erővel, hogy akin még lehet segítsenek. Az összetolt ágyakon a kettőszáz férőhelyen hatszáz embert láttak el. Most mindenütt csend honolt, csak itt-ott hangzott fel a lövések zaja a hangszórókból. Egy teremben azt is megnézhettük, hogy a csatatéren hogyan mentették a sebesülteket helikopterrel, vagy autókkal. A hidegháború idején azután légó pincévé és atombunkerré alakították. Láttuk a polgári lakosság számára felhalmozott védő eszközöket, a vegyi mentesítés helyiségeit. A működés a mai napig biztosított, hiszen a gépészeti berendezések, melyek a működés feltételei még most is üzemképesek és időnként be is indítják őket. Ez a leírás szinte semmit nem árul el abból, amit láttunk és átéltünk. Én még most sokszor elgondolkodom és próbálom feldolgozni a látottakat. Mindenkinek látnia kellene ezt a ma már kiállítást, a történelem egy pici, de annál szemléltetőbb darabját. Okulásképpen, hogy ne legyen szükség ilyen helyekre és emlékezésképpen a hétköznapi hősökre.



Mementóul két idézet:

Dr Bogárdi Mihály egykori páciens, 1945.
"A néptelen, de holttestekkel, döglött lovakkal, kiégett villamosokkal szegélyezett úton végtelenségnek tűnt, amíg feljutottam a Lovas útra. A Bécsi kapun át éppen egy nagyobb csoport német hadifoglyot kísértek lefelé. Eljutottam a Sziklakórházhoz. Dante járt az eszemben: úgy éreztem, átléptem a Pokol kapuján!"

Lazáryné dr Zsindely Zsuzsanna nővér, 1956.
"Emlékszem, hogy egy városi busszal hoztak sebesülteket. Tele volt a busz. Hoztak egy kisfiút, aki 12 éves volt és mindkét lábát elvitte a saját Molotov koktélja. Egy tankot akart felrobbantani szegény. De volt ott tüdő-, váll- és gyomorlövéses. Máthé András főorvos egy fejlövéses agyából kioperált golyót viselt a nyakában."

Ebéd és séta után 16.00 órától a Fészek Művészklubban megnéztük a Hüvelyk Mutyi-Ki fog most itt gólt lőni? című Sass kabarét. A művész Úr is hangsúlyozta, hogy hagyományos kabarét kívánnak előadni, így sok-sok dal hangzott el a prózák összekötőjeként. Sokat nevettünk, hiszen a visszásságokról szóló frappáns számok viccesek voltak, de nagyon is komoly eseményekről szóltak. Számomra az előadás vidám és elgondolkodtató volt egyben.
Élményekkel teli nap után tértünk haza.

Orosháza, 2015. április 6.
Kunos Sándorné
Titkár



Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe